Ritkán írok a kutyámról, pedig Ő nagyon fontos része az életemnek. Igazából csak miatta sajnálom, hogy nem lakom itthon. A nyáron rengeteget fejlődött séta terén, hiszen mindennap vittem és nagyon büszke vagyok rá. <3

Na jó, ez a cím nagyon ratyi lett, de nem jutott eszembe jobb. :D Eljött a "várva-várt" nap, a beköltözés napja. Néha elő jön belőlem a gyerekes énem és azt mondom, hogy neeee, én itthon akarok lakni, de aztán meg rájövök, hogy az az ember már nem is létezik, aki akkor voltam tavaly. Nem, bevallom rohadtul nem akarok itthon lakni, egyrészt azért, mert már rosszul vagyok Öskütől, másrészt a nagyszüleim sokszor az agyamra mennek. Főleg, hogy most anya szeptembertől két hétig Bécsben lesz, két hétig itthon. Agyfasz lenne azt a két hetet teljesen rájuk utalva tölteni. Így is kemény lesz majd, mikor ők visznek vissza a koleszba. Egyszóval kuss és sodródj az árral! Ezt már megtanultam az egy év kolesz alatt. Hiába siránkozunk, az idő úgyis megy, de ha csak egy helyben álldogálnánk, örökké nyáron, akkor nem alakulna sehova sem az életünk. A fontos dolgok meg úgyis tanév közben történnek... A tanulás csak járulékos szar.

A nyár mindig a legfontosabb időszak a mi kis virtuális terünk életében. Ilyenkor minden kivirágzik, akár a természet áprilisban. Sorra nyitnak a lapok, általában van pár ütősebb balhé és mindenki azon igyekszik, hogy ő legyen a nyár nagy csillaga.
Azt hiszem egy az egyben kijelenthetjük, hogy ez a nyár az inspirációs blogok jegyében telt, azon belül pedig a nyár nagy üstököse a skinnylove számomra. Chloé előző oldala, a dunkindonuts is felkavarta a gp álóvizét rendesen még a nyár elején, az az oldal is egy kis üdítő újdonság volt köreinkben.  Ezenkívül júliusban webhíres dömping volt, köztük a netrumorsszal és a gp-momentsszel is, de ahogy várható volt, a lelkesedés sajnos egyiküknél sem tartott ki a nyár végéig. A grafikás lapok úgy vélem idén nem kaptak akkora népszerűséget, mint régebben, habár Szissz kinyitotta a diamondlightot egy rövid időre. Én nagyon örültem a visszatérésnek, habár egyre kevesebb ideig marad, ha jól emlékszem tavaly karácsonykor is csak egy hétig volt a lap, aztán most nyáron is egy hetet kaptunk belőle. Szerintem addig kell örülni a lapnak, ameddig van, lehet, hogyha mondjuk egy évig menne folyamatosan, akkor nem lenne ekkora felhajtás. Talán leáldozott már a html kinézetek ideje. Legalábbis ezt figyeltem meg mostanában. Mindenki próbál az egyediségre törekedni, igaz, amikor a html volt a menő, akkor a html-lel akartak az emberek kitűnni. Most inkább a weheartites képek ideje hódít. A blogos téma mostanában elég népszerű lett, talán ez a legnépesebb kategória.

Na és most nézzük kicsit az én részemről a dolgokat:

Én kinyitottam a help-in-needet július elején, majd augusztus elején abba is hagytam. Kipróbáltam végre magam huzamosabb ideig a grafikás világban és köszönöm, elég volt. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem az én műfajom, most már el sem tudom képzelni, hogy leülök és csinálok a saját oldalamra egy nagy dizit. Mindenesetre tapasztalatnak jó volt, szerintem sok újdonságot nem nyújtottam a látogatóknak, de azért én élveztem a szerkesztést.

Blogoltam is rendesen, a napi három-négy bejegyzés szinte állandó állapot volt. :)

Van egy ismerősünk, akinek az unokája idén a mi sulinkba jött volna tanulni. Örültem is, legalább járhattunk volna együtt haza a suliból és lett volna rajtam kívül még egy ösküi. Sajnos az élet közbeszólt... Régóta voltak fájdalmai az ízületeiben, az orvosok úgy küldözgettek ide-oda, mintha valami eddig fel nem fedezett betegségtől szenvedne. Aztán most kiderült, hogy se nem új, se nem különleges problémái vannak. Korunk talán legpusztítóbb betegsége, a rák támadta meg... 15 éves lány, lefogyott 40 kilora, csontvelőrákja van. Megdöbbentő ezt hallani, még ha eddig sosem beszéltem vele, sőt, nem is emlékszem, hogy találkoztunk volna. Annyira várta a gimnáziumot, végre felvették álmai sulijába, de most halasztania kell egy évet. Az a gond, hogy lassan már nem a suli halasztása a legnagyobb probléma, a negyedik stádiumban van, ez már nagyon veszélyes. Most itt van nálunk a nagymamája, jött olyan könyveket elkérni tőlem, amik nem kellenek nekem jövőre. Az angol könyveink közül odaadtam azokat, amikre már nincs szükségem, meg volt a matek könyvekből is egy-egy plusz példányom. Felajánlottam, hogy szeptembertől elmegyek majd hozzájuk foglalkozni egy kicsit vele angolból, mert legalább valami plusszal kezdhetné a sulit jövőre, már ha elkezdheti majd. Szörnyű dolog ez, lehetetlen felfogni, mit állhat most ki szegény lány... Szorítsunk neki együtt.

Valami őszit akartam már errefelé látni, hogy legalább majd ha elkezdődik a suli megmaradjon valami feeling abból a felkiáltásból, hogy "én amúgy szeretem az őszt". Tudom, a képek ismétlődnek, de nem akartam lerontani a minőséget és így is már 1 megabájtos a háttér x( A Skinny betűtípus közhely és trendi, de nem bírtam ki, felhasználtam a modulfejlécekhez. Ja, ezért a pokol tüzén fogok égni. :D