Na jó, ez a cím nagyon ratyi lett, de nem jutott eszembe jobb. :D Eljött a "várva-várt" nap, a beköltözés napja. Néha elő jön belőlem a gyerekes énem és azt mondom, hogy neeee, én itthon akarok lakni, de aztán meg rájövök, hogy az az ember már nem is létezik, aki akkor voltam tavaly. Nem, bevallom rohadtul nem akarok itthon lakni, egyrészt azért, mert már rosszul vagyok Öskütől, másrészt a nagyszüleim sokszor az agyamra mennek. Főleg, hogy most anya szeptembertől két hétig Bécsben lesz, két hétig itthon. Agyfasz lenne azt a két hetet teljesen rájuk utalva tölteni. Így is kemény lesz majd, mikor ők visznek vissza a koleszba. Egyszóval kuss és sodródj az árral! Ezt már megtanultam az egy év kolesz alatt. Hiába siránkozunk, az idő úgyis megy, de ha csak egy helyben álldogálnánk, örökké nyáron, akkor nem alakulna sehova sem az életünk. A fontos dolgok meg úgyis tanév közben történnek... A tanulás csak járulékos szar.