Van bennem egyfajta csendes várakozás, egy cseppnyi izgalom a szóbeli vizsgát illetően. Nem negatív, nem rettegés, csak úgy van. Jó lenne már végezni ezzel, hiszen ezután tényleg teljesen vége van. Nem vagyok egyébként teljesen elégedett a teljesítményemmel a suliban, mivel nyelvtanból és valószínűleg irodalomból is hármas leszek, holott ezek régen jól mentek. De nem baj, igazából a matek gázos egyedül a kettessel, majd jövőre jobban belehúzok. Vagy nem.

A nap jóhíre: anya ötösre vizsgázott és megkapta az ápolónői szakvizsgáját! Tök király, nagyon örültem neki. :-)