Talán a tinédzserkor, talán a kitudjami, de egyre jobban ráébredek, hogy nem olyan vagyok, mint a többiek. Annyi érzelem rejlik bennem legbelül, hogy egyszerűen durva. Kívülről keménynek és talpraesettnek látszom, amiből a talpraesettség igaz, de nagyon foglalkoztatnak a világ s egyben a magam dolgai.
Mint az Amerikai szépség: "Annyi szépség van körülöttem, hogy szinte fáj körülnéznem". Ha kimegyek a szabadba órákig elvagyok gondolkodással, nézelődéssel...

Jó dolog különlegesnek érezni magad. Figyelem a körülöttem lévő embereket és a legtöbbjük nem boldog. Vegyük példaként egy szobatársamat: nincsen semmilyen hobbija, minden másodlagos nála, mindenhez negatívan áll hozzá, nem hisz senkiben és semmiben, nem tud semmit a világról és már az arckifejezéséből lerí, hogy egy senkinek érzi magát. Mi a jó abban? Nem értem...

Énekóra előtt leült az egyik osztálytársam a zongora mellé. Eljátszotta ezt. Az előbbi zsongás-nyüzsgés lecsendesedett, majd teljesen elhalkult. Megszűnt minden más gondolat, csak ezt hallottam. Az ilyen pillanatokért érdemes élni...

Igazából én még baromira korainak éreztem a május 12.-ét ahhoz, hogy elmenjek középfokú nyelvvizsgát tenni, valamint az angol tanárom is azt javasolta, hogy várjuk meg a tanévvégét, mivel hogy még rengeteg mindent fogunk tanulni és azért szűkös az az egy hónap. Félreértés ne essük, szerinte akár már ma mehetnénk vizsgázni, én is úgy érzem, hogy megtudnám csinálni, de azért 27.000 forintot a biztosba akarok befektetni.

Persze, a barátaim közül a legtöbben már mennek májusban is, furcsán is fognak majd rám nézni, mikor elmondom nekik. Azt vallják, nyáron nem fognak tanulni. Nekem meg tök mindegy... Nem akarok ideges lenni azért, hogy mi van, ha mégsem menne. Pedig menne. Szerintem. Basszus, több, mint fél éve tanulok heti 19 órában angolt, a vizsgáim között nincsen 3+nál rosszabb, menne. De én biztosat akarok.

Check.

Sosem voltunk mintacsalád... De rá kellett jönnöm, hogy lassan a kollégiumban nyugisabb az élet, mint itthon. Folyamatosan rossz kedvem van, ha itthon tartózkodom. Nem tudok semmi értelmeset csinálni, nem tudok tanulni...