Mostanában kevés új filmet láttam, mivel legtöbbször Gyilkos elméket nézek filmek helyett. >< Azt hiszem most már rajongó vagyok, ha befejezem az első évadot várható róla egy poszt.
Tehát ma a Nyom nélkül c. thrillerre esett a választásom. Igazából ezt a filmet még nagyon-nagyon kicsi koromban láttam, akkor sem végig és volt egy jelenet, ami mély nyomott hagyott bennem. Konkrétan az elrablásos rész, ez máig kísért. Tegnap eszembe jutott, megkerestem IMDBn és le is töltöttem. Szerintem ez egy kifejezetten izgalmas és fordulatos thriller, néhol egészen drámai, ajánlom mindenkinek, akit érdekel a téma. Egyébként onnan jutott eszembe, hogy Ted Bundyról olvastam és emlékeztem, hogy ebben a filmben is gipszet tett a pasi a kezére, hogy oda csalogassa magához az áldozatokat. Ted Bundy is csinált ilyet. Aki nem ismerné, ő egy sorozatgyilkos volt a '70es években, Amerikában. 36 áldozatról tudnak, de egyesek szerint jóval többet gyilkolt. Azért gugliztam rá, mert a Gyilkos elmékben sokszor szóba kerül.
Most nagyon dekoncentrált vagyok... Fogalmam sincs miért, egyfajta várakozás van bennem. Megint egy változás következik az életemben. Ugyebár említettem már, hogy pénteken megy anyukám Bécsbe és két hétig nem fogom látni. Igazságszerint három, mivel pénteken pont elkerüljük egymást. Azon gondolkodom, rossz lesz-e ez nekem. Mostanában sokat önállósodtam, rég nem vagyok annyira anyás... Fogalmam sincs, majd meglátjuk, mindenesetre ez egy újabb lökés lesz a felnőttkor felé. A legnagyobb dolog már megvolt, az egy év kolesz-lét, ez még majd húz a dolgon.
Ezzel a dologgal is úgy vagyok, mint a legtöbb változással: legyek már túl rajta, álljon be a normális rendszer. Sosem szeretek megszokni dolgokat, úgy jó, ha minden normálisan alakul körülöttem. Szerintem a későbbi életem során is mindig erre fogok majd törekedni. Mikor nincs egyensúly semmi sem megy úgy, ahogyan én szeretném. Ma például legalább 3 bejegyzésnek kezdtem itt neki, mégsem tudtam normális dolgokat leírni. Naplótírni sem tudok, csak úgy vagyok és érzem, ahogy száguld az idő. Jó lenne, ha már október ötödike lenne, anya szerencsésen hazajött volna és az lenne a legnagyobb gondom, hogy milyen közös programot csináljunk.
Jó hosszú cím, mi? Az Alexandrában találtam ezt a könyvet leárazva és megtetszett a leírása, tehát megvettem. A könyv egy kislány elbeszélése arról, hogyan élte meg az elrablását, a nemi erőszakot és a 80 nap poklot, amit túlélt. A könyv taglalja a pert és a lány további életét is. Szerintem érdekes volt, a durva részeket kihagyták, de elég nyomasztó a hangulata. Szóval ezt én ajánlom azoknak is, akik nem bírják a brutalitást, de érdekli őket a téma.
Egyébként most olyan semmilyen hangulatom van, nincs is nagyon kedvem írkálni. Szenvedek a photoshoppommal, a gépem egyiket se akarja elindítani, fogalmam sincs, miért... Úgyhogy most megpróbálom letölteni a ps lightroomot. A photoscape tök jó program lenne, de az élesítése borzasztóan zajosít. Szörnyű.
AJÁNLOM AZ OLDALT
