Régen szerettem falun lakni, hiszen itt volt a nagy kert, a sokféle állat, kirándulási lehetőségek, jó levegő, de ahogy idősödöm egyre inkább egy  börtönnek érzem. Egyrészt azért, mert itt nincs semmi. Másrészt azért, mert konkrétan 0 ember a barátom innen. Nem ide jártam suliba, hanem Veszprémbe, ezért az összes barátom ott van, tőlem 20kmre. Ezzel az a baj, hogy gyűlölök buszozni, rosszul vagyok rajta mindig... Ráadásul a közlekedés elég rossz. Na, de ne térjünk el a tárgytól.

Amit a legjobban utálok itt, az a csend. Mintha a civilációtól elzárva, valami üvegbúra alatt laknék, ahol újdonság, hogyha elhalad egy autó, vagy bekapcsol egy riasztó. Komolyan mondom, ijesztően nagy a csend. És ezt úgy mondom, hogy már 12 éve itt élek lassan. Mióta elváltak a szüleim, bár előtte is csak két évig éltünk Veszprémben, amire nyilván nem emlékszem. Nekünk konkrétan nincsenek szomszédaink, ugyanis még az istenháta mögött és a legutolsó házban lakunk és tőlünk már csak a szántóföld van jobbra.. :D Azt is utálom, hogy elmegyek kutyátsétáltatni és a birkás faszin kívül nem találkozom senkivel. Mintha valami zombi apokalipszis lett volna és már csak mi vagyunk életben. Egyszóval faluban élni: szívás! Belegondolok, hogy valaki olyan nagyvárosokban él, mint Budapest, vagy Győr és elfog az irigység, hogy én mikről maradok le itt a 3000res lélekszámú semmi közepén... 

Most jöhetne az, hogy dehiszen kollégista vagy egy városban! Város? Balatonalmádi? Jóóóvicc. :D Van egy DM, pár bevásárolóközpont (a rosszabbik fajtából) és két turkáló. Ennyi, kifújt. De még ott is szívesebben laknék, mint itt. :) Nem fikázom almádit, én szeretem azt a helyet.

Egyet tudok biztosan: amint lehetőségem adódik költözni, biztosan, hogy meg sem állok egy nagyvárosig... Nagyon szívesen mennék Budapestre, ott legalább van élet. Direkt nem jövök a New York, vagy London szöveggel, mivel arról még felesleges álmodozni is. :) Egyszer persze kijutok, körülnézek, de nem biztos, hogy rögtön viszem a pereputtyot és bevándorló leszek. :'DD Nem mintha noszogatni kellene...