Nálam a filmek iránti szeretet nagyon régre nyúlik vissza. Anya különös nevelési elveket vallott (amit én nem bánok) és négy éves koromban, mikor már untam a Grimm meséket és a többit, filmeket mesélt nekem. No, nem akármilyen filmeket, olyan alap horrorsztorikon nőttem fel, mint a Ragyogás, a Rémálom az Elm utcában, a Hatodik érzék, Az ördögűző és még megannyi klasszikus. Nagyon jól tudott mesélni és minden este azt kértem, hogy valamelyik kedvenc sztorimat mondja el. 

Ám nem csak hallgattam, néztem is ezeket a filmeket. Négy-öt éves koromban már a Rettenthetetlen volt a kedvenc filmem, mesék közül is csak az igényes, klasszikus Disney meséket szerettem. Máig a kedvencem a Susie és Tekergő, Az oroszlánkirály meg a többi. :) Leginkább amikben állatok vannak.

Na, de ne térjünk el a tárgytól. Eddigi életem során megkockáztatom, hogy ezernél, vagy kétezernél is több filmet láttam, a barátaim mindig viccelődnek azon, hogyha felvetődik egy film, én természetesen láttam és meg is van. :D Mindig én szoktam hozni a koleszba és a különböző eseményekre a filmeket, mivel van egy pár, az biztos. Nem saccolom meg, mennyi van kiírva dvdre, de a több száz biztosan meg van.

Szeretem, ha egy filmen lehet gondolkodni, mert megfog. Ha beszippant úgy, hogy nem is tudok másra gondolni. Nem szeretem túlzottan a tucat popcorn mozikat, de azért ezeket is megnézem, csak máshogy kezelem, más elvárásokkal. Kedvenc filmekről most direkt nem írok, azokról van egy külön Best listám, amitt itt olvashatsz el.