A tegnapi kolesz takarítással kezdett egy kicsit tudatosodni bennem, hogy atyaég, mindjárt megint oda leszünk bezárva... Egy részem kicsikét várja, de a másik legszívesebben megállítaná az időt. Nem is a sulin van most itt a hangsúly, hanem a koleszon. Kéne valami fogadalmat, vagy ilyesmit tennem, hogy ezentúl nem foglalkozom más emberek problémáival, a bunkó emberekkel és úgy általában jobban fogom kezelni a szobatársaimat. Egyikük sem egy egyszerű eset, de én sem vagyok az. Az egyik lány visszahúzódó, társaságban csendes típus. A másik lány pont az előző ellentéte, kéretlenül is kritizál mindent és mindenkit, persze nem rossz szándékkal, csak egyke és emellett elég határozott véleménye van a világ dolgairól és nem rest megosztani azt az emberekkel. Én mindkettejüket szeretem, remélem ők is engem. Az csak a nagy probléma a kolesszal, hogy úgy szeretek egyedül lenni... Ha társaságban vagyok pedig mindig azon pörgök, nehogy csend legyen és esetleg unalmasnak gondoljanak emiatt. Ezért aztán általában én beszélek a legtöbbet, néha hülyeségeket is. A sok programot sem várom, ami ebben az évben (is) lesz, köztük ezeket a bentalvósokat, de már szerintem tavaly megbarátkoztam velük eléggé... Az a jó a kollégiumban, hogy kényelmes. És legalább majd mindig lesz kéznél egy-két ember, ha fotózni támad kedvem... :)