az, hogy a szobatársaim helyett szinte mindent nekem kell intéznem. Ha én nem keresek függönyt, akkor senki sem és marad az az ocsmány kék, ha én nem válaszolok a kolesz nevelőnknek, akkor senki sem, pedig ugyanannyiból állna nekik is felemelni a feneküket és begépelni pár sort...  Igazából én ezt csak azért csinálom, hogy nekem jobb legyen, jobb körülmények között éljem le a következő évemet a koleszban, de azért néha ők is aktivizálhatnák magukat. Gondolom a festéket is nekem kell majd intéznem... 

Most írt nekünk egy lány, hogy nem cserélnénk-e el a szobánkat az övékre és szerintem megfontolandó lenne, mivel az ő szobájuk alapszíne élénk narancssárga, mi meg pont olyanra szeretnénk festeni, szóval akkor annyit is megspórolnánk. De csesznek megbeszélni, vagy megválaszolni, pedig látom a csoportunkban az új facebook alkalmazásnak köszönhetően, hogy ki olvasta el a bejegyzéseket. Igazából az egyik szobatársam nagyon keveset van a neten, szerintem most is épp valahol nyaral, de a másikukról tudom, hogy elég nagy kocka, ráadásul amúgy mindig beszélünk, de az ilyen ügyekben abszolút nem lehet rá számítani. Nem szeretem az ilyen típusú embereket, akik mindig más mögé bújnak és sosem intéznek semmit...