Megint csak elmondom, nem szeretek ide családi dolgokat kiírkálni,  mert nem igazán tartozik senkire, úgyhogy most ez csak egy röpke szösszenet lesz. Megint anyával van baj... A múltkor csomókat találtak a mellében, most pedig kiderült, hogy van egy daganat az egyik veséjén és ezt szeptemberben le fogják műteni... Az a baj, hogy anya két végén égeti a gyertyát, naponta 12 órákat dolgozik és még másodállásai is vannak... Emellett szeptemberben elvileg elkezdene egy holland nyelvtanfolyamot, de így nem hinném... A holland azért kell, hogy Hollandiában tudjon dolgozni... Mindenesetre, tudjátok, vannak ezek a rossz előérzetek. Ezektől nehéz szabadulni. Önzőség is lehet, de ha belegondolok, nekem csak anya van. A nővérem kint dolgozik Bécsben, tehát már lassan megint másfél hónapja nem láttam. Apámmal négy éves koromban elváltak, a kapcsolatunk abból áll, hogy három hetente felhív, ha eszébe jutok és abszolút jelentéktelen hülyeségekről beszélünk. Ha úgy vesszük nem is ismer... De ez a része nem is érdekel. Most ott tartok, hogy figyelemelterelésként filmeket bámulok és fülessel zenét hallgatok. Hát igen, gondolatelterelésben mesteri fokozatom van. Légyszi ne írjatok olyanokat, hogy sajnáljátok, mert nincs mit sajnálni, az én anyám legyőzhetetlen, úgyhogy nincs is okom aggódni, igaz-e? :)