Ezt a kis mondatot nemrég láttam valahol és nagyon tetszik. Az interneten sajna mostanában új réteg jött létre: az emberek, akik szemétkednek mindenkivel, ott, ahol csak tudnak. Miért jó nekik? Jó kérdés.
Szerintem az ilyen emberek lelkileg szegények, vagy nagyon irigyelnek minket valamiért, vagy egyszerűen annyi rosszat kapnak az életben, hogy muszájnak érzik vissza adni ezt valakinek.
Meg kellene tanulnom nem felhúzni magam az ilyeneken. De nehéz. Pokolian. Ilyenkor ott hagynék mindent és kihúznám magam ebből az egész netes világból. De elszakadni nehéz, nem egyszerű. Mindenesetre trenírozom magam a nyárra, onnantól minden megváltozik majd...

Körülbelül húsz perce keltem fel és már bruncholtam (értsd. breakfast + lunch) de még mindig a mai álmom van a fejemben...
Az volt benne, hogy magyaron ültem és tömve volt az egész terem, mivel nyíltnap volt. Ami a legdurvább, láttam olyan arcokat a teremben, akik az előző sulimba jártak, de valamiért annyira részletesen láttam őket, hogy húúú. Szóval ébren tuti nem tudnám így elképzelni őket. Aztán a magyartanárom magyarázott valamiről, de nem értettem, összefolyt előttem minden. Vége lett az órának, átmentünk angolra. De valamiért az előző sulim angoltermében voltunk és az előző angoltanárom tanított ott. Minden annyira élethű volt és részletgazdag... Találkoztam a régi barátnőimmel, akik nyíltnapra jöttek és annyira furcsa volt az egész. :/ Szép vasárnap reggel.

Eldobom kincseim, nélkülük könnyen
Megsejtem talán, hogy az igazság
Szétgurult már rég százezer gyöngyben
Mikor elsöpörték a legszebb mandalát

Amit önmagáról mintázott az isten
Hogy megmutassa, mennyire egyszerű
Elénekelni azt, ami máshol nincsen
Ami törékeny bár, de örök életű

Hogy mi nekem a Junkies? A gyerekkorom. Az összes számukat ismerem és az összesnek tudom a szövegét. Az egyik legjobb magyar zenekar. Imádomimádom. Egyébként az utóbbi két hétben fedeztem fel őket újra és azóta meg van megint az egész diszkográfiájuk. Ráadásul két lemezük eredetiben is a birtokomban van. Hallgaaaasd!

Mostanában nemigen volt kedvem blogolni, pedig amúgy lett volna miről. De valamikor nem akar az ember mindent megosztani. Egyébként a rendes naplómba gyakran írok, de azért ide kétszer is meggondolom, mi kerül ki. Ezentúl ezt amolyan békeszigetnek akarom használni, szóval inspiráló és aktuális kedvenc dolgok jönnek majd, plusz majd ugye elmélkedések. Csak úgy szép sorjában. :D
A diziről azt mondom, hogy nem a legegyedibb, de nekem tetszik és nagyon tükrözi az aktuális ízlésemet és stílusomat. Ilyen színű cuccokból kell egy rakat.

Minden egyes alkalommal, ha látok egy szép fényképezőgépet elkap a láz. Nekem is kell egy ilyen!!! Jelenleg rendelkezem egy sima kompakt (értsd: mezei digitális picigép, amivel minden ember rendelkezik) géppel. Ezzel is megtévesztően jó képeket vagyok képes készíteni (ha a napfény is épp jófej, na meg a pillanat is) de szeretnék komolyabb irányba fordulni. Máté Bence nagyon inspirál.
Hiszek abban, hogy ha valamit nagyon szeretnék, az majd egyszer rámtalál. Így voltam például a laptoppal is. Teljesen kétségbe voltam esve, mindenféle bajom volt és hopp a semmiből találtam egy szinte nekem tervezett árú és minőségű gépet.
Egyet tudok: alig várom, hogy nyár legyen. Elmegyek majd dolgozni és megfogom keresni a gépem árát! Kacérkodom a gondolattal, hogy tükörreflexes gépet vegyek, de hát kitudja. Én megelégednék egy jobb bridge géppel is, de egy tükörreflexes az AZ lenne!