Körömlakkszag, félhomály a laptopom fényében, 10 órát üt az óra, szomjúság, unalom, szomorúság, szokásos szombat esti hangulat -> elmúlt ez a négynapos valami, amit se szünetnek, se pihenésnek nem neveznék. Olyan gyorsan múlt el, mint egy szempillantás, ráadásul nem érzem magam sem kipihentnek, sem jobbnak. Jövőhéttől ismét szopás az iskolában és legközelebb három hét múlva lesz valami. Jó, persze, az a valami már tavaszi szünet lesz, de akkor is három hét!

Jövőhéten már lesz megint progress, úszás helyett tesi lesz, próbálni kell arra a szar diáknapos műsorra, két durva témazáróm lesz, dupla dráma lesz és ráadásul szerdán négyig suliban leszek valami drogprezentációs faszság miatt. Szép kis hét elé nézünk nem igaz? Olyan érzés nekem minden héten visszamenni a kollégiumba, mintha megszűnnék létezni. Mert ott teljesen más vagyok, mint itthon. Itthon szeretek elvonulni, szeretek csak úgy kint lenni, énekelgetni kutyasétáltatás közben, jókat aludni és csomó felesleges hülyeséget pakolni vagy nézegetni. A kollégiumban egymás szájában élünk, abszolút nem egészséges dolog, hogy egy 15 vagy 20 négyzetméteres szobában négy ember él. Hopp, elnézést, nálunk öt, mivel öten lettünk igazán jóban. Nem is azzal a baj, de ki vagyok attól, mikor mindent beborítanak az ötödik szobatársunk cuccai, mert hogy ő nem tud elpakolni, meg mikor úgy mosogat, hogy eldugul a csap az összes morzsától, de utána meg mi szagolgatjuk a csatornavizet éjjel, ami feljön. Elegem van abból, hogy az ötből két ember legtöbbször olyan, mintha ott sem lenne, mindegyiknek meg van a saját baja.

Az egész kollégium nem lenne rossz, de a sok tanulás és a depizések miatt embertelen szerintem. Egyben bízok csupán: ha anya leteszi májusban a vizsgát, akkor talán jövő ilyenkor már Angliában vagy messzebb fogunk élni és eltűnünk innen. De az meg hatalmas lépés lenne... És a rokonok? Nagyszülők? Úristen. Mindegy, erről kár még agyalogni.

Tavasz, tehetségkutatók. A Megasztárról nem formálok véleményt, már az előző két szériát sem néztem folyamatosan, de az Rtl tehetségkutatóit valamiért mindig láttam.
Szerintem mindenki úgy van ezzel, hogy a CSSZ (elnézést a rövidítésért, de olyan hosszú neve van. :D) a gagyibb, az X Faktor az erősebb műsor. Ha megnézzük a kiscsillagok sokkal hamarabb eltűnnek, mint a faktorosok. Igazából unalmas és felesleges téma ez, de azért egyet kijelenthetek: most végigültem ezt a válogató és habár az egész megrendezett és izzadságúszagúra sikeredett egy pozitívumot találtam! Puzsér Róbert személyében. Hatalmas arc a pasas és a legtöbb megnyilvánulásával egyet értettem. Kár finomkodni a versenyzőkkel, hiszen amúgy is döglődik a szórakoztatóipar Magyarországon, ide csak az igazán tehetséges emberek kellenek! Nagyokat nevettem a beszólásain, tisztára olyan, mint az egyik évfolyamtársam, haláli. :D

Még csütörtökön csomó új cucchoz jutottam a nővérem leselejtezett dolgaiból, ha majd feltöltődik a fényképezőm eleme meg is mutatom őket.
De most nem az a lényeg. Szóval, megint kimentem a padlásunkra "turizni" és találtam egy egyszerű, kicsit laza esésű fekete pulcsit, ami C&A-s. Úgy gondoltam fekete pulcsim már van egy pár, így mást találtam ki. A jobb oldalánál levágtam azt a részt, ami ugyebár tartja, hogy feszüljön, ez egyfajta varrás. Pont a felénél elvágtam elöl-hátul és így a pulcsi a vállamra esik, akár mintha direkt lenne így. ^^ Marha jól néz ki, régóta szerettem volna egy ilyet.

A kép csak illusztráció.
Tipp: inkább bővebb, mint passzentosabb pulcsikat válasszatok ehhez. Természetesen szerintem simán jól néz ki rövidujjúval is, majd azzal is kipróbálom.

Én egy picit levágtam az ujjából utána, mert ugye így hosszabb lesz ettől.

Régen mekkora jók voltak már az msn partik suli után, mikor mindenki ott tolta, a közös aknakeresőzések, a veszekedések, békülések és mikor egyszerre 10 emberrel beszéltem. De szép is volt... A sok villogó sárga ablak. Mindez már a múlté. Miért? Facebook. ._. Az msnről átvándoroltak az emberek oda. De kérdem én, miért? Az ottani chat ótvar és gagyi, az msn ezerszer jobb. Most is sok ember van fent nekem msnen, de alig beszélek valakivel. Talán új cím kéne. Na, de elég a filozofálásból, irány tanulni!

(amúgy most délelőtt vittem Manót sétálni és naaaagyon jó volt, láttunk két őzikét is. ^_^)

Kezemben a gép, érzem a műanyag tapintását, ahogy a kezembe simul. Süt a nap, a fények tökéletesek. A szememhez emelem, belenézek, témaként egy őz áll. Minden tökéletes, elsütöm, a fotó megörökítette a pillanatot. Sikerült.

Már csak 4 hónap!