Néha olyan szívesen itthagynám ezt az egész honlapszerkesztősdit. Néha úgy érzem, csak megszokásból csinálom és örömömet nem lelem benne. Ami valamelyest igaz. Rég nem lelkesedem már annyira, mint régen. De talán ez így természetes. Abba hagyni teljesen nem akarom, de már olyan egyhangúnak érzem ezt az állatos témát. :/ Szerintem az lesz, hogy el fogok indítani egy másik lapot, az ACH-t meg olyan jegelt szinten kéne vezetnem. De más laphoz meg lusta vagyok... Vagy nem. :D
Igazából még a téli szünetben csináltam egy lapot, a help-in-need.gpt. Ehhez végülis lenne kedvem. Kevés jó grafikás lap van mostanában, így nem lenne akkora hatalmas a konkurencia és jó lenne tovább fejlődni. :) Majd meglátjuk... 

Elkészült életem első, saját vágású videója! Habár igazságszerint nem ez a teljesen első, mivel a ballagási műsorunkra én vágtam a videót, de ez azért más. :) Manó 2. születésnapjára készült. ^^ Nem egy hatalmas dolog, de én büszke vagyok rá. 

"Fényképezni annyit jelent, mint visszatartani a lélegzetet, amikor az illékony valóság pillanatában minden képességünk egyesül. Akkor a fej, a szem, a szív is ugyanazért működik."

A nővérem egy pszichopata (remélem helyesen írta le) . Ezen nincs mit szépíteni. Van valami groteszk és egyben mámorító dolog abban, ahogyan megkeseríti az itthon töltött napjaimat. Valahogy már csak nevetni tudok rajta. Nevetni, hangosan, harsogva, belül. Erre mondják azt, hogy nehéz gyerekkor? Nem, ez már nem gyerekkor. Nem is tudom, micsoda...

Nem szeretem, ha nem ismerek ki valamit, de most a Sony Vegassal így vagyok. Körülbelül fél éve nem használtam és most olyan, mintha megint előről kezdeném. Mindig is érdekelt a videóvágás és mivel jövőhéten lesz a kutyám szülinapja eldöntöttem, hogy összerakok valami kis videót. Ahhoz meg azért mégsem jó egy movie maker... Mivel hogy az ocsmány minőséget csinál. Tetszenek az olyan videók, amiket fanek csinálnak például sorozatokról, de az önálló történetek is nagyon jók... Most ez kezd érdekelni. : )