Annyira bírom, hogy itthon mindig azt hallom, hogy igenis mindenre kell tanulni, képes lennél mindenből az ötösre, satöbbi. Tizedik osztályos vagyok, de még mindig nem jutott el az agyukig, hogy ez nem az általános iskola. Ráadásul erős gimibe, a környék egyik legerősebbikébe járok, nem tudom megtenni, hogy mindent mindig tökéletesre megtanulok. Így is tanulok egy nap 3-4 órát, estére olyan vagyok, mint egy zombi. Felállítottam a fontossági sorrendet, hogy mire tanulok a legtöbbet. Az élen az angol és az olasz áll, utána az angol töri és így sorjában. De komolyan, nekem arra nincs agykapacitásom, hogy minden bebasszak a kitűnő bizonyítványért. Vannak olyan szerencsések, akiknek elég egy-egy tantárgyra 15-20 perc, nekem nem. Ha tehetném naponta minimum 2 órát olaszoznék, de akkor nem jut idő semmi másra... És igen, az olasz jegyeim jelenleg nem olyan jók, (4, 1, 3) de hát basszus, három hete kezdtem el egy tök új, számomra nehéz idegennyelvet. Kicsit néha beültetném a szülőket az iskolapadba, hogy nesze bazdmeg, nem úgy mennek a dolgok, mint 25 éve az átlagos gimiben, ahova jártál. Meg cseszegetnek szombaton, hogy miért nem tanulsz, miért nem tanulsz már?! Atyaég a szombat az egyetlen nap, amikor végre lazíthatok és kövezzenek meg, netezek, kutyázok, fotózok és kicsit élek. Amúgyis abból áll az életem, hogy elmegyek a suliba, visszamegyek a koleszba, egy órát fekszem és kezdődik a tanulás. Nem azért mondom ezt, hogy sajnáltassam magam, hiszen nagyon is jól tudom, miért csinálom ezt, de idegesítő folyamatosan ezt kapni.