<3

Új designt raktam fel, a megszokott konzervatív stílusban. Ez vagyok én. Majd egyszer biztosan lesz egy színes korszakom is. Egyszer...

Felmerült már sokszor a kérdés, hogy egy blogger miért írja a blogját? Mindenkinél más az ok. Valaki azért írja, hogy elismerést kapjon, vagy visszajelzést a külvilágtól, én szimplán magamnak. Szeretem leírni a gondolataimat és ez sokszor egyszerűbb mint tollat és füzetet ragadni. Van naplóm is, nem kell aggódni, oda a privát dolgok kerülnek. Az, hogy átlagos az életem... Nos, a velem egykorúak többségének átlagos élete van, hiszen mindannyian tanulunk még, otthon/koleszban lakunk, suliba járunk. Azért írom ezt a blogot, hogy emlékezhessek. Emlékek nélkül nem lehet visszagondolni, milyen is volt mondjuk a nulladik évem. Vagy hogy telt a Valentin bál (mondjuk arról pont nem írtam, ha jól emlékszem. ><). Szóval mindenki döntse el, miért akar blogot írni. Nem tagadom, ez az oldal nem szól senkinek, csak magamnak, az, ha valaki olvassa, mellékes öröm. Nem a célközönségnek írom a gondolataimat, hanem csak úgy. Félreértés ne essék, nem "sz*rom" le a látogatóimat/olvasóimat, csupán nem úgy állok a dologhoz, hogy az ő igényeik az elsők. Biztosan lesz majd olyan időszak, mikor csupa depressziós hangvételű dolgot fogok ide írni, de az is az én dolgom. És mondom ezt a többi blogolónak: elsősorban magatoknak feleljetek meg, aztán az olvasóknak. Mert most egy olvasót lehet, hogy érdekelne a világnézeted, de ha te mondjuk a mindennapjaidról írnál szívesebben, akkor azt válaszd. Ismétlem, mielőtt belekötne valaki: nem azt mondom, hogy ne fogadd el az olvasók véleményét, csak hasznosítsd úgy a kritikákat, hogy neked jó legyen.

A másik dolog pedig, hogy mostanában eléggé megszaladt az átlag a lapon és egyik szemem sír, a másik a nevet. Egyrészt örülök neki, mivel azért ez egy pozitív visszajelzés, másrészt tudom, hogy így olyan embereket is kapok majd a nyakamba, akikre nincs szükségem. Azaz a névtelen utálkozókra, meg a kéretlen "kritikákra" gondolok itt. Nem mintha felvenném őket, de egy idő után el tudja venni az embernek a kedvét. Szóval: nem én kértem a nagy átlagot, én tökéletesen meg voltam a napi kis 100 látogatómmal, ami a suli miatt valószínűleg vissza fog állni. :) Ennyit szerettem még volna mondani. Láttam pár helyen, hogy vannak, akik nem értenek egyet a blogos kategória elejével. Szerintem az átlag nem mond semmit, mivel a gp-s számláló sokszor meghülyül és amúgy is, nem a látogatókért kell csinálni...

Éééés itt jönnek az ígért képek. :) Van egy pár, azt meg kell hagyni, de igyekeztem normálisan bemutatni. A szobatársaim részét nem fényképeztem le, azok ugyanígy néznek ki, csak más a fal, meg hát ott ültek az ágyukon, mikor a képeket csináltam és nem akartam a személyiségi jogok miatt a bíróságra menni. :'D

mosdókagyló, szekrények

Katt a bővebbenre!

Tegnap zenét hallgattunk a szobatársaimmal és ezúttal az én zeném szólt. Megkaptam, hogy mennyit változott a zenei ízlésem a nyáron és hogy nekik nem igazán jön be ez az alter vonal. Igazából nem zavar, ha ők nem az én zenémet hallgatják és őket se zavarja, ha én sem az övéket. Pont arról beszéltünk, hogy jó, ha az embernek meg van a saját zenei ízlése és nem azt hallgatja mindig, ami az aktuális "kedvence" mindenkinek.

Nekem nem feltétlenül a kedvenceim, akiket ők hallgatnak, számomra a poposabb rock már nem nyerő. Az a bajom velük, hogy meghallgatsz egyet és szinte az összes ugyanolyan. Egyforma gitár, még az énekes hangja sem különbözik nagyon. De amúgy még ezerszer inkább ez, mint a dubstep és a disco. Az áll tőlem a legtávolabb. Nem mondom, hogy az rossz zene, mert rossz zene nincs, csak én nem hallgatom.

Egyébként most kicsit meguntam ezt a kinézetet, lehet, hogy leváltom, lehet, hogy nem. >< Majd kiderül. Bár jó lenne a cserét ma megejteni, holnap tanulok és vásárolok, vasárnap meg még nem tudom.

A cím nem igazán helyes, mivel az első hét a legkönnyebb, utána jön még csak a java. Igazából rossz előre látni a sorsunkat, mivel látom már most, hogy ez az év nem lesz egy sétagalopp. Utána meg csak rosszabb lesz. De ebbe ne menjünk bele. Hatalmas az ugrás a nulladik és az első között, a nulladik hawaii volt, szinte csak angolra kellett tanulni, néha elszórva volt egy-egy matek vagy magyar témazáró, de semmi komolyabb tantárgy nem szerepelt az órarendben. Ezzel szemben idén angol matek, angol töri, földrajz, kémia, csak hogy a "legjobbakat" mondhassam. 

Ma írtunk olaszból egy röpdolgozatot, nagyon félek tőle, hogy elrontottam. Számomra még kicsit gyors a tempó, a tanárnő csak beszél és beszél, megszoktam tavaly, hogy a napi 4-5 angol alatt van időm megérteni az új dolgokat, de olasz csak heti 5 van, így aztán pörögni kell. Egyébként tetszik a nyelv, örülök, hogy ezt választottam, még ha a németnek nagyobb hasznát is venném.

Az angol matektól rendesen parázom, bár már volt egy kémiám is az illető tanárral (kémiát ill. angol matekot tanít) és hát ott jobb arc volt. Meg egyébként tényleg nem ijesztő meg semmi, csak maga a tény. hogy angol matek tanár és valószínűleg nagyon okos, ha egyetem is tanított. Megszoktam a magyar matektanárom stílusát, hogy tekintettel van a képességeimre és nem állít ki a legnehezebb feladat elé. De majd megismerkedek vele is... :D

A kolesz sokkal jobb, hogy csak hárman vagyunk a szobában, olyan szép lett wááá. Hozom ám a képeket. ;) Meg tök nyugi van, nincs a hajtépés a hülye szobatársak miatt.