Most nagyon dekoncentrált vagyok... Fogalmam sincs miért, egyfajta várakozás van bennem. Megint egy változás következik az életemben. Ugyebár említettem már, hogy pénteken megy anyukám Bécsbe és két hétig nem fogom látni. Igazságszerint három, mivel pénteken pont elkerüljük egymást. Azon gondolkodom, rossz lesz-e ez nekem. Mostanában sokat önállósodtam, rég nem vagyok annyira anyás... Fogalmam sincs, majd meglátjuk, mindenesetre ez egy újabb lökés lesz a felnőttkor felé. A legnagyobb dolog már megvolt, az egy év kolesz-lét, ez még majd húz a dolgon.

Ezzel a dologgal is úgy vagyok, mint a legtöbb változással: legyek már túl rajta, álljon be a normális rendszer. Sosem szeretek megszokni dolgokat, úgy jó, ha minden normálisan alakul körülöttem. Szerintem a későbbi életem során is mindig erre fogok majd törekedni. Mikor nincs egyensúly semmi sem megy úgy, ahogyan én szeretném. Ma például legalább 3 bejegyzésnek kezdtem itt neki, mégsem tudtam normális dolgokat leírni. Naplótírni sem tudok, csak úgy vagyok és érzem, ahogy száguld az idő. Jó lenne, ha már október ötödike lenne, anya szerencsésen hazajött volna és az lenne a legnagyobb gondom, hogy milyen közös programot csináljunk.