Fél kilenc óta fent vagyok, pedig kábé tizenegy környékén feküdtem le. De jobb is így, ha nem alszom át a napot, mivel akkor semmire sem jut időm. Nem tudom, feltűnt-e, de szélesítettem a középső modult 100pixellel, így most 500 pixel széles. Nekem így jobban tetszik, jobban olvasható. Ma be fogok menni a 16:09es busszal Veszprémbe és elmegyünk vásárolni, mert még mindig van rengeteg olyan cucc, ami kellene nekem. Remélem sikerrel járok és kihúzhatok pár dolgot a must have listámról. 

Ma ezenkívül szerintem netezni, filmezni, kutyázni és talán egy kicsit tanulni fogok. A tanulás nagyobb részét vasárnapra hagyom, mert hétfő reggel megyek vissza a koliba. Szerintem tuti kell majd egy három óra, mire mindent az agyamba paszírozok. Ismeritek azt az érzést, hogy úgy érzitek, hogy ennyi, nekem erre nincs agykapacitásom? Néha felfogni is nehéz, mennyi dolgot kell tanulnia az embernek. És ez még csak a 10. osztály. A legrosszabb a 11. és a 12. lesz. Az utolsó év, a 13., elvileg nem a tanulás szempontjából rossz, hanem a rengeteg stressz miatt, amivel az érettségi és a továbbtanulás jár. Benne vagyok a mókuskerékben rendesen. Még négy évig nemigen van megállásom. De arra kell gondolni, miért jöttem ide, miért nem egy mezei gimibe mentem, ahol lógathatnám a lábamat. A jövőm miatt. Kicsit beteges, hogy 14 évesen, a felvételinél voltaképpen megalapozod a jövőd, hogy melyik suliba kerülsz. Persze, nem feltétlenül az iskola a legfontosabb, mivel gyengébb sulikból is bekerülnek az orvosira, de azért nagy szerepe van. Főleg a közegnek, a diákoknak és a tanároknak. Én viszonylag jó példát látok, hiszen a suliban három óra után csend van és mindenhol tanuló diákokat látni. A legnagyobb partyarcok is ott görnyednek a töri vagy a biosz felett. Szóval ez a része amúgy pozitív. A tanárok is azon vannak, hogy minél hatékonyabban dolgozhassanak, nálunk nem divat g*ciskedni. Úgyhogy ja, én szeretem az iskolámat, csak néha irracionális elvárásokkal találkozom.