Van egy ismerősünk, akinek az unokája idén a mi sulinkba jött volna tanulni. Örültem is, legalább járhattunk volna együtt haza a suliból és lett volna rajtam kívül még egy ösküi. Sajnos az élet közbeszólt... Régóta voltak fájdalmai az ízületeiben, az orvosok úgy küldözgettek ide-oda, mintha valami eddig fel nem fedezett betegségtől szenvedne. Aztán most kiderült, hogy se nem új, se nem különleges problémái vannak. Korunk talán legpusztítóbb betegsége, a rák támadta meg... 15 éves lány, lefogyott 40 kilora, csontvelőrákja van. Megdöbbentő ezt hallani, még ha eddig sosem beszéltem vele, sőt, nem is emlékszem, hogy találkoztunk volna. Annyira várta a gimnáziumot, végre felvették álmai sulijába, de most halasztania kell egy évet. Az a gond, hogy lassan már nem a suli halasztása a legnagyobb probléma, a negyedik stádiumban van, ez már nagyon veszélyes. Most itt van nálunk a nagymamája, jött olyan könyveket elkérni tőlem, amik nem kellenek nekem jövőre. Az angol könyveink közül odaadtam azokat, amikre már nincs szükségem, meg volt a matek könyvekből is egy-egy plusz példányom. Felajánlottam, hogy szeptembertől elmegyek majd hozzájuk foglalkozni egy kicsit vele angolból, mert legalább valami plusszal kezdhetné a sulit jövőre, már ha elkezdheti majd. Szörnyű dolog ez, lehetetlen felfogni, mit állhat most ki szegény lány... Szorítsunk neki együtt.