A nagyszüleim szemében mindig is a nővérem volt a bálványozott személy, ő totál körül van rajongva, én meg el vagyok könyvelve a bunkó középső unokának, akit még azért se lehet szeretni, mert mondjuk ő a legkisebb. Hozzászoktam, nem zaklat fel. Hogy ez most hogy merült fel? Átlagos szituáció, a nővérem Bécsben van, külön csoportban írogat nap, mint nap és utána az egész nap a téma, hogy jaj mi történt vele, jaj elégette a borsófőzeléket, jaj szegény, biztosan nagyon nehéz neki. Szegény. Kurvára szegény.