Huh, nem is tudom, olyan szinten depis hangulatba kerültem most, hogy az nemigaz. Alapból már az, hogy visszakellett jönnöm a koleszba. Nem tudom miért, de most nagyon nem vágytam vissza (nem mintha máskor alig várnám, hogy visszajöhessek) és komolyan már-már a sírás kerülgetett, mikor összepakoltam. Most meg itt vagyok, az egyik szobatársam pakol és kurvára nem tudok jó fej lenni vele. Beletemetkezem a laptopomba, nem érdekel, mondjanak kockának, mondjanak antiszocnak, nekem ez az egyetlen kapaszkodóm. A hangulatomnak még pluszban betett, hogy az egész autó úton a nővérem és anyám kiabáltak... Szokásos családi dolgok, nem is nagyon tudok mit mondani róla. Nem is kell, hosszú dolgok ezek. Az ilyen veszekedések után mindig nehezen térek magamhoz. Most is így van ez... Itt ülök és csak az jut eszembe, hogy újra egy kemény hét, újra szar jegyek, újra tanulás. Nincs életem, nincsen semmim, csak a tanulás van. Egy istenháta mögötti koleszban élni, ugyanazokat az emberek bámulni... Mindezt miért? A jövőmért? Lesz nekem olyanom? Hiszen mire odakerülök lehet, hogy már egyetemek sem lesznek! A legjobb éveimet itt fogom elvesztegetni...